Méhészhelyzet - Interjú Szabó Péterrel

Szabó Péter közgazdászként végzett, majd levelezőn környezetmérnök másoddiplomát szerzett Debrecenben.

Az induló fiatal gazda támogatásának 5 éve 2013-ban járt le, de nézzük, hogy is kezdte Peti a gazdálkodást.

 

3 év irodai munka után döntöttél úgy, hogy inkább a természet közelségét választod.
20 méhcsaláddal kezdtél, de budapestiként honnan is jött a gondolat?


Már a közgazdász végzettségem megszerzése után érdeklődni kezdtem a mezőgazdaság iránt, annak ellenére, hogy családi indíttatás nem volt, csak a dédszüleim foglalkoztak mezőgazdasággal. Ennek kapcsán Olaszországban töltöttem közel egy évet egy önkéntes szolgálat keretében. Ez egy eu-s projekt volt, ahol különböző mezőgazdasági munkákat végeztünk egy kolostorban, itt tetszett meg a méhészkedés is. Hazajöttem 2006-ban, elvégeztem a méhész szakiskolát és megvettem a kezdeti eszközberuházással együtt az első húsz méhcsaládot 2007-ben. Így kezdtem el a bioméhészkedést a minőség irányába való elköteleződésem és a jobb értékesítési lehetőségek végett, mert Olaszországban is ezt láttam, ahol a bevizsgáltan bio minőségű mézet, élelmiszereket helyben jól tudták értékesíteni.


Olasz fiatal gazda kollégánknál, Giacomo Ballarinál is hasonló rendszert láttunk.


Megerősítést adott, amikor nála jártunk,  ő nagyrészt direkt értékesítési a mézét. 2008-ban a fiatal gazda pályázat második körében indultam,  melyet meg is nyertem, aminek az 5 éves periódusa most járt le 2013 év végén. A pályázati elvárás 10 EUME volt, ami 262 méhcsaládot jelentett, ez sikeresen teljesítettem és természetesen a pályázat után is folytatom a méhészkedést.


Megáll a vállalkozás pályázatok nélkül is a lábán?


Az elején nagyon fontos volt ez a pénzügyi támogatás, de hozzá kell tenni, hogy egy induló vállalkozásnál van tanulópénz,  megszenvedtem, amit meg kellett. A pályázás során hasznos kapcsolatokra tettem szert, szakmai tapasztalatok és értékesítési lehetőségek  terén egyaránt. Most is sokféle pályázaton lehet indulni, de ami beruházásokat szerettem volna, azt én a fiatal gazda pályázat segítségével megtettem, a további fejlesztéseket saját anyagi kereteimen belül valósítom meg. Ma is lehet pályázni vándorlási eszközökre, méz kinyeréséhez szükséges eszközökre, sokan pályáznak is, de én nem kívánok most részt venni ezekben. Azok az előírások, amiknek megfelelve kell most gépet választani az elfogadott gépkatalógusból, az nem fér bele az én profilomba, a bejáratott rendszerembe. Amiket ezen belül lehetetett fejleszteni, azt megtettem és amit pluszba szeretnék, az nincs benne a pályázati rendszerben.


Milyen a méhész kollégákkal az együttműködés, van lehetőség akár együtt értékesítésre is?


Inkább eszközbeszerzésben, vándorlásban tudunk jobban együtt működni a méhész kollégákkal. Van 2-3 fix méhész-partnerem, közülük egy a barátom is, akinél méhészkedni tanultam.  Ők is bioméhészek, a termékek minden kiajánlás során többszörös bevizsgálás alá esnek. Az ő mézeiket szívesen értékesítem, mert ismerem a szakmai hátterüket, technikai feltételeiket és így a mézük minőségét is. Nyugodtan ajánlom így a sajátommal együtt és a nagyobb mennyiséggel, közösen jobb alkupozíciót érhetünk el. Így együtt majdnem ezer méhcsaláddal dolgozunk, aminek az éves méztermelése már jelentős mennyiséget jelent. A kiemelkedő minőségre való törekvés a mennyiség rovására mehet, de az évek óra bevált kapcsolatokat nem tesszük tönkre.


Az itthon olyan kedvelt vásározás, direkt értékesítés neked mekkora sikert hozott?


Az induló fiatal gazda támogatásoknak is köszönhetően sokan elkezdtek méhészkedni, ami egy szempontból nagyon örvendetes, más szempontból viszont veszélyt is jelent a méhész társadalomra. Mert aki elkezd méhészkedni, azt felelősséggel kell, hogy tegye. Mindaz, amit ő tesz, az egy 5-6 km-es sugarú körben hatással van a többi méhészre is. Segíthet is, ha helyesen védekezik a betegségek ellen, de veszélyeztethet is, ha rosszul. És ez a sok új belépő a méhészeti piacra, direkt értékesítéssel kezdett el foglalkozni, ami ronthatja a piaci lehetőségeket. Én is így próbáltam meg először, de nehéz jelen lenni, az árversenyt tartani. Először az egész éves megtermelt méhészeti termékeimet próbáltam meg ilyen úton értékesíteni, de ez mára 5%-ra csökkent.


Azzal, hogy te inkább nagyobb mennyiségben gondolkodva, nagy tételben értékesítesz, lehet mondani, hogy egy lépéssel a többiek előtt jársz?  


Ehhez szükség van a jól kiépített kapcsolati hálóra. Keresem az olyan fix, hosszú távú és megbízható kapcsolatokat, amiknek során minden évben egy biztos mennyiséget tudok kiajánlani és értékesíteni.  Sajnos a direkt értékesítésre nincs a magyar méhész társadalomnak egy egységes koncepciója sem árban, sem minőségben és ezért is nagyon nagy a versenyhelyzet. Nekem az az ártöbblet, amit ez hozna már nem éri meg,  mert sokkal több időt és anyagi ráfordítást kíván.  Hozzá kell még tenni, hogy Magyarországon nem nagy a mézfogyasztás. Formálható a fogyasztói szemlélet, a vásárokon való megjelenés ilyen célt is szolgálhat. A mai trend is azt diktálja, hogy éljünk egészségesen, sportoljunk és az egészséges étkezés palettájába jól beleillik a méz, mint édesítő szer. Felkéréseknek még eleget teszek, egy-egy rendezvényen akár szemléltető méhkaptárral is megjelenek, de már magamtól nem keresem ezeket a lehetőségeket. Siralmas volt némelyik vásáron az értékesítési bevétel, nekem nem érte meg még az időbeni ráfordítást sem, az anyagiakról nem is beszélve.


Sokat hallani, olvasni az akác kiirtásának tervéről. Valóban ilyen hatalmas probléma ez?


Lehet, hogy sokan megköveznek érte,  de talán nem akkora probléma, mint az a sajtóból hallatszik. Az akác egy kiirthatatlan növényfaj, de természetesen hatalmas gond lehet a méhészeknek, ha irtják. Én hiszem azt, hogy inkább egy klasszikus erdőgazdálkodásról lesz itt szó, ahol a vágásérett egyedeket kitermelik és a fáját hasznosítják. 
Sokkal nagyobb gondnak érzem a kiszámíthatatlan, az elmúlt években a sok éves átlagtól eltérő időjárási körülményeket. Ez a téli meleg nagy kétségbeesést okozott a szakmában, mert a méhek nyugalmi állapota fel tud borulni. Az anya elkezdhet fiasítani, azaz petéket rakni és ilyenkor félő, hogy a méhcsalád kifogy a táplálékból, azaz a mézkészletéből és elpusztul. Ezért most nekünk nagyon jól jött a hideg meg a hó ami télen klasszikus időjárási tényező kellene, hogy legyen.  A kártevőkről csak annyit, hogy szélsőséges esetben, mint 2012-ről 13-ra a becslések szerint átlagosan 30%-os volt a méhpusztulás Magyarországon az atka kártételének köszönhetően. Számosítva a több mint 1 millió méhcsaládból ez 3-400 ezer méhcsalád pusztulását jelentette.


Csak az időjárás vagy más tényezők okozhatták ezt a hatalmas kárt?


Gondolhatunk itt a neonikotinoidokra is, de nincs egyértelmű álláspont, hogy ezek okszerű használat mellett mennyire károsak a méhcsaládokra. Elenyésző az ilyen jellegű toxicitásból adódó méhpusztulás, szemben az atkák okozta károkkal. De helyes technológia használat mellett nem okoznak mérgezést, bár az sem mondható el, hogy a méhészek és a gazdák jól dolgoznak együtt, mert sok felelőtlen méhész is van, aki bejelentés nélkül vándorol, pakol le tiltott helyekre. Ugyanakkor a növénytermesztő gazdák már csak méhkímélő rovarölő szereket használhatnak, esetenként napnyugta után, hajnalban, amikor a méhek még nem repülnek ki. Gazdatársaimtól tudom, hogy ki kell valamivel váltsák a tiltott hatóanyagokat, ami nagy többletköltséget jelent.


Gyümölcstermesztőként is tapasztaltam, hogy nem keresik egymást a méhészek és a kertészek?Pedig mindkettőnk érdeke lehet az együttműködés, nekünk a megporzás, nektek pedig a méhek korai táplálékhoz jutása szempontjából.


Sokan sajnos a régi méhészeti irodalomból tájékozódnak, az alapján alakítják ki a méhész útvonalakat. Ami az 50-60-as években egy jó akácos, vagy gyümölcstermő terület volt, az ma lehet, hogy ipari park. Nem veszik figyelembe, vagy nem is tudnak a körülöttük lévő változásokról. Sajnos, mi méhészek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a méhek egészséges táplálkozásának anélkül, hogy mézet tudnánk elvenni tőlük. Az alma, a bogyósok nagyon jó tápanyagforrás tud lenni a méheknek, habár nem tudunk mézet pergetni tőlük, ezért inkább arra nem vándorlunk, hanem tartjuk a klasszikus repce-akác-napraforgó sorrendet,  esetenként vaddohánnyal kiegészítve. És talán még az is baj, hogy nem tudnak a méhészek nagy összefüggő gyümölcsösökről, ahová érdemes lenne vándorolni, pedig az alma tudna elvehető mézet is adni.

 


 

 


 


 

Nyomtatóbarát változatPDF változat